Kísérni a lovat magamon keresztül

A lovat érinteni, simítani, masszázst végezni lehet pontos technikák sorozata.

Az ember tudja és megvalósítja: hogyan, mikor, mekkora erővel, milyen testrésszel, milyen irányba….

Ez is egy figyelmi tér, hiszen érzékelni kell a saját testet, a ló testét.

Mi van, ha a ló lép, mozog, vagy éppen legel? Akkor nem lehet érinteni, simítani, masszírozni? Előbb meg kell állítanom a lovat, meg kell tanítanom egyhelyben megállni mellettem? Ki kell vegyem abból, ami az ő folyamata, amit ő szeretne? Aztán majd én is szeretem őt? Érintéssel, simítással, masszázzsal?

Az edzésen mi így csináltuk:

A ló szabadon mozgott, legelt. A lovas kísérte, mintha az ő két lába a ló két elülső lába lenne, az ő csípője, súlypontja a ló vállai és vállainak súlypontja.

A lovas együtt haladt, azonos egyensúlyban és ritmusban a lóval. Mindig pont ott volt, ahol a ló.

Ezután, amikor a ló megállt, indította az érintést, a simítást, a masszázst. Ha szükség volt rá közben lépett a lóval, ha arra volt szükség lépett vele és megállította az érintést, simítást.

És alakult: egység az energiában, a ritmusban, a figyelemben.

Megérkeztünk hát a figyelemhez

A figyelem óriási lehetőséget hordoz.

Amikor a lovas tudta mindezeken tartani a figyelmét, átvezette azt a saját törzsére – a súlyponttól a szívtájékig. És a korábbiak mellett megtartotta ezen is. A tekintetét levette most a kezéről, a lóról, és a látótér teljes szélessége felé fordította lágy fókusszal.

Ezt is felépítette. Először önmagára, a törzsére figyelt és a látótérre és követte a lába, az egyensúlya, a súlypontja a lóét. Amikor ez már lágyan és biztosan ment, kezdte újra az érintést, simítást, masszázst.

Eközben a lovas elcsendesedett, a mozgása lágyabb, táncosabb lett, a jelenléte teljesebb, örömtelibb. A ló az egyre nagyobb nyugalom, bizalom, békés felszabadultság jeleit mutatta.

Így alakult ki a vezetések előtt az együtt.