Élő cél születése

Amikor lovas foglalkozásra megyek, lovashoz, lóhoz, nincsenek céljaim – hogy pl. ma ezt és ezt fogjuk gyakorolni.

Megérkezem, és még mindig üres vagyok, pedig már látom a lovast és lovát kicsit távolabb.
Megállok. Figyelek.
Hosszan, némán, üresen.

És lassan belémírják a látottak azt, ami szövődik bennük.
Ekkor, de csakis ekkor mozdítom meg magam, a helyzetet, szinte alig beavatkozva.
S figyelek tovább.

Ezúton bomlik ki minden, ami történhet, és az is, ami miatt történhet.

Kialakul egy látás, ami nem bennem és nem belőlem fakad,
de van, és vezet.

Ebben a vezetettségben rajzolódnak ki célok is –
célok, amelyek megjelennek, és rászabják magukat arra, ami történik.

📩 Iratkozz fel a hírlevélre!

✨ Elsőként kapod meg az új írásokat, 🌿 programajánlókat és 🐎 inspirációkat.