A figyelem tere

Miért van szükség az olyen terekre, mint például a Campus Vivus?

Fel-felmerül bennem, hogy vajon tényleg szülség van-e olyan térre és szolgáltatásra, amit a Campus Vivusban megvalósítok. Ilyenkor megvizsgálom a tevékenységemet, magamat, és mindig ugyanazokhoz a válaszokhoz jutok:

Három egyszerű válasz.. Egyik sem elméleti – mindegyik a tapasztalatból jön.

1. Mert a világ tele van válaszokkal – de üres(ebb) a figyelemtől

Ma már szinte mindenre kaphatunk tanácsot.
Van vélemény, van diagnózis, van technika.
Intézmény szinten van protokoll, irányelv stb.
De ha valaki velünk van, aki nem ad választ, de ott van velünk
– csendben, figyelemben, jelenlétben –,
ez ritkán valósul meg.

Holott ez az, ami igazán számít.

Nem kell megmondania senkinek, hogy mit tegyünk.
Nem kell elmagyaráznia, mi a  bajunk.
Miért? Mert a végső válaszok ott vannak bennünk.
Ezért elég, ha valaki velünk van, nem nyomja ránk a maga világát, hanem  minket tart meg, tükröz téged, kérdéseket ébreszt – és időt ad.

Ez gyógyítóbb, mint bármelyik módszer.

2. Mert sokan érezzük úgy, hogy "valami nincs rendben" – de nem tudjuk, mi az

Ez a legtöbb ember állapota. Van, aki tudomásul veszi,
van, aki hordozza és csak olykor villan át rajta a kérdés: mi van velem?

Ez a valami, amit mindannyian hordozunk, legtöbbször
nem egyértelmű trauma, nem látványos krízis.
Inkább egy erősebb vagy halványabb belső feszültség.
Egy elhangolódottság.
Mintha sok minden történne bennünk egyszerre – és nem áll össze.
Közben érezzük, hogy valami hiányzik, valamit máshogy kellene,
de nem figyelünk oda arra, hogy mit és hogyan..

Ez az az állapot, amit nem viszünk pszichológus elé
– mert nincs "megoldandó probléma".
Ez az, amit nem old meg az önfejlesztő tanfolyam
– mert nincs mit "fejleszteni".

A látás az, ami az első lépés,
Ebben jelen lenni, ott maradni. Látni.
Támogató, ha jelen van velünk egy másik emberi tudat
– aki nem tol el, nem siettet, nem húz be magába,
csupán velünk van és képes a jelenlétre és a látásra.
És ez elég.

3. Mert a legnagyobb szükség nem a tanácsra, hanem az igaz kapcsolódásra van

Ez a legmélyebb emberi hiány.
A kapcsolódás. A valódi. A csendes. Az odaadásban és megőrzésben igaz.

Ahol nem kell megfelelni. a másiknak.
Ahol nem működtetni kell magunkat, hanem végre csak lenni.
Ahol észrevesszük, mi van bennünk –  átlátjuk és nem félünk tőle.
Ahol nem meggyógyít minket valaki, nem megoldja a problémáinkat
nem megtanít valamire, amit ő tud – de engedi, hogy
visszaadjuk magunkat önmagunknak.

Ez nem technika.
Ez nem tanácsadás.
Ez figyelem és jelenlét.

Ha ebbe belelépünk – megtartva, meghallva, látva –,
akkor megmozdul bennünk valami, amit semmi más nem tud elérni,
csak az elfogadó, tisztán működő kapcsolódás.

Ha szeretnél egy ilyen figyelmi térbe belépni:
itt tudsz jelentkezni az egyéni online önismereti folyamatra. 

📩 Iratkozz fel a hírlevélre!

✨ Elsőként kapod meg az új írásokat, 🌿 programajánlókat és 🐎 inspirációkat.